Multimilliomosok?

Szinte mindenkinek az az első kérdése ilyenkor, hogy nyertünk-e a lottón, vagy mi történt, hogy egyik napról a másikra itt hagyunk csapot-papot és útnak indulunk? Szépen lassan mindenki tudja, hogy megyünk, így jönnek a kérdések is, amiket nem bánunk, szívesen válaszolunk rá. Nem mindig tudjuk mi sem a választ, de nem is mindig törődünk azzal, hogy mi lesz, ha...

Mr. T londoni küldetéséből tért vissza, jó néhány dolgos év áll mögötte, mondhatni látástól-mikulásig dolgozós év. Jómagam már hat éve nem élek abban a komfortzónában, ami fix fizetést tesz minden hónap egy bizonyos napján a bankszámlámra. A magam ura vagyok, amennyit dolgozom annyi lesz a bevételem is. Ez lehet jó is rossz is, minden nézőpont kérdése, de tény, hogy állandó ösztönző tényező. Ez most viszont nem az a cikk, ami bővebben kifejti hogyan/miből él meg egy ingatlanos.

Így ki kell ábrándítanom mindenkit, aki azt gondolta, hogy milliók csücsülnek a bankszámláinkon. Thaiföldre a repülőjegy valóban nem olcsó, az élet viszont olcsóbb mint itthon. De mi is tudjuk, hogy nem lesz ingyen. Ennek okán most az összes szembejövő lehetőséget megragadjuk, nem válogatunk, ami munka megtalál, vállaljuk. Minden lehetőséggel élünk. Nekem folyamatosan zakatolnak az agytekervényeim, mit miből és hogyan. Ez csodákra képes. Legjobb ha le is írod az ötleteid, hogy jöhessen a következő. A sok agyalást nem mindig tartom hasznosnak, de ebben a helyzetben tökéletesen beindít, olyan ötletek születnek, hogy néha csak pislogunk. Átbeszéljük, mert az is sokat segít ki hogy látja, aztán vagy elvetjük, vagy eltesszük, raktározzuk, hogy tökéletesíthessük.

Hajnali kelés

Amihez nem vagyunk hozzászokva, de két héttel ezelőtt ilyen alkalmi lehetőség ért utol minket. Szerencsére közel van, a meló nem túl bonyolult. Ezen kívül sok előnyt nem tudok felsorolni, szomorú egyébként, hogy ma Magyarországon itt tartunk. Szomorú egyrészt azért, mert kevesebben voltunk mint amennyit vártak. Szomorú másrészt azért, mert volt, aki odajött, de az első szünetben elment cigizni, és azóta is tart a cigiszünete. Nem mondom, hogy egy álom meló, de leszámítva az első napi "ezt ne így csináld, micsináááálsz," algoritmust ki lehetett bírni. Raktár helyiség lévén meleg nincsen, a szociális helyiségek lehetnének kulturáltabbak, de amúgy nem viselt meg. Korrektül fizettek, nekünk pedig minden forint számít most. Szóval, ha valaki dolgozni szeretne, csak körbe kell néznie, lehetőség van. Vagy el kell elindítania az agytekervényeit.

Bőségtudatot mindenkinek

Ma olvastam, hogy az emberek nagy részének szegénységtudata van, bőségtudat helyett. Én is ezt tapasztalom magamon, de gyógyítom magam ki ebből. Nem jó hozzáállás. Fogyasztói társadalomban élünk, minden arról szól, hogy költs! Vegyél ezt vegyél azt. Vegyél fel hitelt. Ne ess bele ezekbe a csapdákba! Mr. T és én hasonlóan gondolkozunk. Nem szeretnénk multimilliárdosok lenni, csak épp annyit, amennyiből tudunk utazgatni, éldegélni. Számtalan ötletünk van viszont, mindketten vállalkozói létben gondolkozunk. Az utazások során reméljük, hogy tudunk kapcsolati tőkét építeni, mert azt már tudjuk, hogy mire lesz majd jó.

Januárra is alakulnak már a bevételi forrás terveink. Szeretnénk indítani egy támogatási rendszert is, erről sokat olvastam, és nem is rossz gondolat. :-)